2. Olyan vagy mint egy hercegnő.

Hope szemszöge:

Szóval anyám azt akarja ,hogy oda költözzek hozzájuk.! Meg bánják majd ,hogy ezt akarták. 4 év után nevelni akar. Szégyen.! 4 évig annyira nem volt képes ,hogy felhívjon mert neki az új családja és Mr. Egó király fontosabb volt. Na majd én megmutatom anyámnak ,hogy velem nem fog könnyen menni a dolog…

Nem akarok oda menni!!! Nem érdekelnek a mostohatestvéreim, nem érdekel anyám férje, nem érdekel az a szuper sztár és pláne anyám nem érdekel. Jaj nem akarok.! Aput és a nagyit akarom. ~ Kérjük utasainkat kapcsolják be a biztonsági öveket, leszállunk. ~

Oké most legyél okos Hope. Mutasd meg nekik milyen fából faragtak. Miután leszálltam a repülőről el mentem a csomagjaimért majd kifelé tartottam… és megpillantottam ŐT… anyámat akit még az életemnél is jobban szerettem… igen csak szerettem!! Mára már gyűlölöm öt. Ott ált az új családjával kezében egy kislánnyal gondolom ö Jazzy. Mellette Jeremy kezében Jason. És mellettük a szupersztár. Az meg minek jött.?? Na mind1 el indultam feléjük.

-         szia kicsim. – mondta anya és meg simogatta a kezem de én el rántottam onnan.

-         Hozzám ne érj. – mondtam idegesen és elég csúnyán néztem rá. Könnyes szemekkel nézet rám. Szenvedjen mint ahogy én szenvedtem a hiányában.

-         Szia én Jeremy vagyok. – mondta Jeremy

-         Hello. – mondtam unottan

-         Justin. – nyujtotta kezét. De én nem fogadtam el csak intettem neki.

-         Hope. – mondtam. Majd be lépet a bizonyos kínos csönd csak arra lettem figyelmes hogy valaki húzogatja a felsőmet. Lenéztem és Jazzy csillogó szemével találtam szemben magam megsajnáltam. Hisz ő nem tehet semmiről. Le guggoltam elé.

-         Szia. Biztos te vagy Jazzy. – mondtam mosolyogva és meg simogattam felkarját

-         Igen és te vagy Hope a nővérem igaz.? – kérdezte jaj de édes.

-         Igen én vagyok. – mosolyogtam

-         Nagyon szép vagy. Olyan vagy mit egy hercegnők. – mondta nekem édesen.

-         Hát itt nem én vagyok a hercegnő hanem te.! -  mondtam mire büszkén ki húzta magát. – te nagyon huncut vagy. – mondtam neki mosolyogva és meg csiklandoztam hasát mire édesen felkacagott.

-         Fel veszel az öledbe. – kérdezte

-         Persze hercegnő gyere. – mondtam és felkaptam az ölembe majd kiegyenesedtem. Jeremy aranyosan mosolygott akár csak Justin. Anya pedig könnyes szemekkel nézett rám. Nagyon megsajnáltam annyira hiányzott. Meg akarom ölelni… az eszem azt mondja ne tegyem de a szívem más diktál és én most  a szívemre hallgatok.

-         Várj egy kicsit Jazzy. – mondtam majd le tettem és oda léptem anyám elé. Csak álltam előtte és csak a szemét néztem. Láttam benne megbánást, szomorúságot, szeretetet, csodálatot, és félelmet.  Jeremy és Justin csak csöndben néztek minket én még mindig rezzenéstelen arccal bámultam őt. Majd amikor kellőképpen elég volt a kínzásából elmosolyodtam és megöleltem. Gondolkodás nélkül ölelt vissza. Majd éreztem ahogy könnycseppek hullana le. Majd el váltam tőle. Még mindig csak nézett.

-         Na akkor induljunk. – én a kezembe vettem Jazzyt. Anya kezében Jason volt. Justin hozta egyik bőröndömet a másikat Jeremy. Majd át verekedtük magunkat a paparazzikon és be szálltunk a kocsiba. Egy szép nagy háznál álltunk meg én azt mondtam ,hogy fáradt vagyok és le pihennék így megmutatták a szobámat. El végeztem a teendőimet és lefeküdtem új ágyamba. És el is nyomott az álom. 

Mellék szereplők.:)

Josh McCortney:

Eric:

Ashley:

Ian:

Bonnie:

1.A neve Hope

És most itt ülünk a nappaliban én a kanapén mellettem Justin előttem pedig Jeremy.

-          nem mondtam nektek el valamit. – böktem ki végre.

-          Tessék. – kérdezte vissza Jer.

-          Azt tudjátok ,hogy volt egy férjem mielőtt megismertelek. – mondtam Jer szemébe nézve mire mind a ketten bólogattak

-          Erin mire akarsz kilyukadni.?

-          Van egy lányom. – suttogta lehajtott fejjel és már éreztem a sós könnycseppeket az arcomon.

-          Tessék.?? – pattant fel Jer míg Jus sokkolva ült.

-          Van egy lányom. – ismételtem.

-          De ,hogy… és mikor…miért nem mondtad…-  dadogod össze- vissza Jer

-          Markkal meg egyeztünk ,hogy nála marad.. amióta el váltunk nem láttam a lányom. – mondtam

-          És akkor most ,hogy jött ez elő.? – kérdezte még mindig sokkolva Jus

-          A napokban fel hívott Mark anyja ,hogy Mark meghalt. És ,hogy a lányom nála van.

-          És te szeretnéd öt ide venni hozzánk ha jól sejtem. – mondta Jer

-          Igen. – suttogtam

-          Hogy hívják? hány éves.? – kérdezte Jus

-          A neve Hope… és 17-éves. – mondtam. – 4 éve nem láttam. 13-éves volt amikor elváltunk ki tudja azóta mennyit nőtt és változott. Már 13-évesen is gyönyörű kislány volt. – meséltem

-          Szóval akkor nem sokkal fiatalabb nálam. – kezdte Jus.

-          Nem csupán 7- hónappal. – feleltem.

-          Szóval meg tudtok nekem bocsátani.? És meg engeditek ,hogy ide jöjjön.? – kérdeztem

-          Spongyát rá. – mondta Jus majd Jer-re néztem aki csak bólogatott.

-          És persze ,hogy ide jöhet. – mondta Jer. Mire én a nyakukba ugrottam.

-          Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm

-          Tudsz képet mutatni róla.? – kérdezték

-          Csupán egy képem van róla és ott is 13-éves de meg mutatom. Mondtam és elővettem a képet és meg mutattam nekik. És csodálkoztak ,hogy milyen gyönyörű.

Prológus.*

Miért titkoltam el.? Miért kellet nekem hazudnom.?? Talán ha megtudják megbocsátanak majd nekem… ,hogy nem mondtam meg.? Jeremy bízni fog bennem.? És Jazzy és Jason mit fognak szólni,hogy van egy nővérük is.? Na és Justin ő is csalódni fog ,hogy titkoltam. De nem akarom ,hogy a lányom a nagymamájánál legyen én azt akarom ,hogy itt legyen velem… velünk.! De számít már ,hogy én mit akarok.? Egyáltalán Hope mit fog szólni ahhoz ,hogy 4-év után felbukkanok.? Így ,hogy Mark meghalt kötelességem vigyázni rá hisz szeretem… ö az én lányom. Eddig tudtam ,hogy Mark vigyázz rá de már ö sincs… meg kell mondanom csalódni fognak de meg kell tennem.          

Szereplők.